Távoktatás: hogyan oktatunk távolról – hogy anyukám is értse, 4 lépésben
Czernecki Péterrel, a 10xONE vezérigazgatójával fél éve beszélgettünk utoljára, akkor is rém izgalmas dolgokat mesélt. Most egy teljesen más témáról lesz szó, ami most sok mindenkit érdkel: távoktatás, távoktató szoftverek. Hogyan vezessük be, hogyan induljunk?
Mi történt?
Az iskolák hirtelen szembesültek azzal, hogy távoktatni kéne.
Miért fontos mindez?
Mert az iskola, ha működik a kapcsolat a diákokkal, és elindul a távoktatás – a jelen helyzetben a „vírusfertőzés veszély van, de minden rendben van” biztonságot, bizonyosságot kelti a diákokban.
Jó – de hogyan álljanak neki az iskolák?
Több részre osztható a teendő. Nem atomfizika – a lényeg, hogy ne akarjunk mindent egyszerre. És ne higyjük, hogy minden tökéletesen fog menni az elején. Nem fog. De nincs ezzel semmi gond.
Honnan a bátorság, hogy erről nyilatkozzon?
Évtizedek óta egyszerűbb és bonyolultabb szoftvereket választunk ki, készítünk, vezetünk be cégeknek, adott feladatra. Azt láttuk, hogy a legnagyobb hibák akkor keletkeznek, ha egyrészt néhány apróságról elfeledkeznek – ezekről alább írunk – másrészt akkor, ha nem a megfelelő szoftvert használják a megfelelő feladatra. Attól mert valamit „oktatási szoftver”-nek hívnak, még sok mindent tudhat, sok mindenre képes lehet.
És mit tett Ön az oktatási szoftverek kapcsán?
Egy hétvége alatt összeraktunk egy összefoglalót, amiben segítünk tájékozódni. Nem a cégünknek reklám – a cégünk ilyen szoftvert nem árul.
Ebben összefoglaltuk, hogy „mi mit tud”.
És vannak benne nem csak oktatás-szervező, kommunikációs szoftverek, hanem az Oktatási Hivatal által közzétett összes online tartalomra is benne vannak a hivatkozások.
Ezt ide kattintva lehet elérni.
Ebben mindenképpen érdemes szétnézni.
A közösségi médiában „nagyot ment”: 8 óra alatt 100 feletti megosztást kapott, 40-50 ember nézi folyamatosan.
Első lépésként mi az, ami a legfontosabb?
Az első a kommunikáció biztosítása a tanárok-tanárok és tanárok-diákok között.
Ami most azért nehéz, mert erre a helyzetre nem volt felkészülve szinte senki. És: gyorsan változik a helyzet. Egy háborúban is a kommunikáció az első, de ott fel vannak erre készülve.
Mit tud tenni az, aki pénteken még az iskolában oktatott, hétfőtől pedig online kell oktatnia?
Az osztályfőnökökön a világ szeme: az ő szerepük az első: osztályonként készítsenek egy csoportot a szoftverben amivel majd először kommunikálnak. Hogy milyen szoftverrel vagy hogyan teszik ezt az teljesen osztály-függő: hány évesek a diákok és az ország mely részében vannak.
Amiben reménykedni lehet: még a leg-elmaradottabb régiókban is a diákok már fenn vannak Facebook-on, Whatsapp-juk, Viber-ük is van.
Akkor a bonyolult megoldások helyett válasszuk azt, ahol egyébként szórakozni szoktak?
Igen, mért is ne!?! Ebben sok informatikus eretnekséget lát – de ezt nézzük el nekik.
Aki szakmai kifejezéseket akar hallani: van az ún. onboarding folyamat – ami egyszerű: annyit tesz: hogyan üdvözöljük az új diákokat egy-egy szoftverben a „fedélzeten”.
De miért kellene az új diákokat „üdvözölni” bármely szoftverben?
Egyszerű ez is: mert az nem úgy megy, hogy még soha nem használtam valamit, és hirtelen elkezdem használni. Ez csak az informatikusok fejében létezik. A valóság az, hogy a legtöbb szoftverbe először regisztrálni kell. Utána pedig megtanulni, hogy mihez hova kell kattintani.
Egyik sem ördöngősség, de ha próbáltunk már több 10 felhasználót egyszerre irányítani, úgy, hogy nem is voltak helyben jelen – hát: nem könnyű.
Erre fel kell készülni.